Serenity Prayer

Megjelenés: 2018-08-01

„Kifinomult billentés-technika, kiváló formaérzék, remek dallam- és harmóniaérzék – ezek a szavak jutnak eszembe Rozsnyói Péter új szólólemezét hallgatva. Jól ismerve Péter klasszikus zenei munkásságát is, megtapasztalhattam, hogy ugyanazzal a természetességgel és átéléssel játssza Bach műveit, mint a saját, sokszor rögtönzött darabjait, illetve a jazz-standardeket. Ez a mostani felvételén hallható rendkívül kifejező és érzelemdús játékából is kiderül, amely újra megerősítette bennem azt, hogy akkor jó egy rögtönzés, ha úgy hangzik, mintha meg lenne komponálva; egy megírt szerzemény előadása pedig akkor, ha úgy tűnik, mintha a mű éppen most születne.” Oláh Kálmán

„Egy bizonyos érettséget elérve minden alkotóművész eljut arra a felismerésre, hogy az út a cél. Nem minden alkotóművész jut el viszont a 38 éves Rozsnyói által elért elvonatkoztatási szintre, melyet ennek a lemeznek az elkészülte után meg is fogalmazott: minden kezdet egyben végpont is, minden, ami megnyit valamit, egyben be is zár valamit. Csak fohászkodni lehet érte, hogy az ember elérje, hogy megértse, hogy belsővé tegye, ami változtathatatlan, és változtasson azon, amin kell. Két trió album után ez az első szóló zongora lemez, amit Rozsnyói megjelentet. Hátborzongatóan őszinte vallomást hallhatunk tőle eddigi életéről, Bach módjára csörgedező tudatfolyamként. 
Pályájának eddigi legjelentősebb mérföldkövéhez ért Rozsnyói. Ezt döbbenetes erővel élte át, amikor felszökött pulzussal – mint kezdő korában, egy-két évtizeddel ezelőtt – leült egyedül a zongorához, közönség és piros lámpa előtt. Elsőnek játszotta a záró darabot (minden kezdet le is zár valamit), de a session digitális lenyomata egyébként azonos az eredeti, teljesen spontán, ám előtte hetekig fejben forgatott rögtönzésével. Téma és improvizáció egysége olyan erős lett, hogy nem is lehet első hallásra megállapítani, melyik szerzemény, és melyik improvizáció. Ezért is érdemes ezt a lemezt szünet nélkül végighallgatni, mélységei akkor fognak igazán feltárulni.” (részlet Zipernovszky Kornél kísérőszövegéből)