In fusion

Megjelenés: 2014-11-15

In Fusion

A Funky saxofon ( 1 ) lendületes jó kezdés a fúvóskórus kiegyensúlyozottan szól, precizek az unisono-k, ami muzsikusok tudását dícséri. A Könnyű lépések ( 2 ) címet viselő folytatás ugyan abban a hangnember szól, mint a Funky saxofon, csak éppen itt a gitár funky-s, viszont a tempója ellenekezik a szerzemény címével. Pattogós zenei frázisok követik egymást, mondhatnánk sehol egy könnyű lépés, de nem baj. A szinte katonásan ismétlődő fúvós témák között elhelyezett Makovics Dénes szaxofon, Csillag Endre gitár illetve Cseke Gábor „hammond” szóló mellett szóhoz juthatott volna az egyik Miles Davis zenekarban játszott basszusgitáros, a vendég Angus "Bangus" Thomas is. Szünni nem akaró lendület, és „zakatolás” jellemzi a Metal tangó ( 3 ) című szerzeményt a benne hallható gitár és billentyűs szólókkal, ami a hosszú felvezetés után helyet ad a szám végén kiteljesülő lendületes dobszólónak. Mintha csak meghallották volna a zenészek az előző megjegyzésemet, a Dr. Magic ( 4 ) című szám meditatív módon kezdődik, végre egy kis nyugalom, amit Fekete Kovács Kornél hangulatos trombitajátéka tesz kellemessé, de aztán hirtelen ez is átmegy funky-ba, majd ismét visszatér a varázslatba egy kis trombitjátékkal, és Tony Lakatos technikás szaxofon szólójával. A Dr. Magic a lemez egyik legjobb száma, amiben kiváló ellenpontokat képeznek a NGP hangszeres szólistái, de elsősorban a trombita, és a szaxofonjáték.

A Plastic boogie-val ( 5 ), máris a lemez közepéhez érkeztünk. Nagyon pergő de nem mernék zenei stílust ráhúzni, mindenesetre Csillag Endre gitározása nagyon jól érvényesül. Kár, hogy a szintinek válaszolgató, kicsit túlzengetett gitár rendre a háttérbe szorul. A Groove express ( 6 ) a lemez legjobb felvétele. Nagyon lehet szeretni a dob száraz, fegyelmezett pergő hangszínét, a retró érzetet keltő hammond hangszínt, és embertelen jó Tony Lakatos tenorszolója, lehengerlő a megszólalás, élvezem a hangszínét, és nem kevésbé amit játszik, de élvezem az egész szám lüktetését, a fúvóskórus precíz frazíjait, és nagyon kár, hogy a végén a dobszólóból csak két taktusra futotta.

Izgalmasan indul a Human machines ( 7 ), talán túl domináns benne a gitár, kicsit halk a szakszofon szóló, viszont a lemez továbbra is megörzi a lendületességét, amit lehet értékelni.

A lemez utolsó dala a Fehér színek ( 8 ) sem engedi el a ritmushoz való kötődésünket. A billentyű Fender zongorás lüktetése jól pontozza a zenét, olyan mintha időnként beleharapna a muzsikába. Tony Lakatos szaxofonja itt szól a legjobban, igazi tenor szólót hallunk. Német Gábor ebben a számban hallatja magát a leghosszabban, és az elhalkuló zenével kellemes érzés marad bennünk, az NGP in Fusion lemezének meghallgatása után.

Lendületes, elragadó tempójú lemez, aminek hallgatásakor feltűnik a muzsikusok magasszintű hangszeres tudása, ami a hangszerelésből adódóan meg kell feleljen a nekik támasztott feladatoknak, amit hiba nélkül hajtanak végre. A lemez egészét tekintve a ritmusszekció néhol elől érződik, ami lehet a szerző sajátja, hiszen dobos a főszereplő. Kitűnő a fúvóskórus, hát persze olyan nevekkel, mint Elek István, Muk Ferenc, Csizmadia Gábor, Schreck Ferenc és Csizmadia Dávid, mondhatnánk könnyű, de említettük a többi szólistát is, akiket a hazai zenei élet legjobbjai között tartunk számon. A Németh Gábor Projekt „in Fusion” című lemeze a hallgatótól odafigyelést igényel, főleg akkor, ha fel akarja fedezni a benne rejlő előadói bravurokat, és zenei csemegéket.