az Arabesque a Steinway & Sons felkérésére íródott
A VALÓSÁGOS ZONGORA
A zongora arra való, hogy ötleteknek, gondolatoknak, érzéseknek teljesen közvetlenül zenei kifejezést adjon és ezeket kibontsa, amikor az ember
improvizál. Vagy arra, hogy zenei struktúrákat egy szerzeményben részletesen kidolgozzon és ezeket többdimenziósan bemutassa. Ahogy Rubinstein
kifejezte, a zongora lehet akár száz hangszerből álló zenekar is, de választhatjuk dallamhangszernek, ütőhangszernek, vagy harmonikus kísérőnek is.
Lehetőségei szinte határtalanok. Amikor az ember a zongoránál ül, érzi a vibrációit is, a mechanika zaját is, amely átterjed az ember testére, átjárja tetőtől
talpig. A mechanikus hangokat érzékeli a koncertlátogató is, aki ugyanott tartózkodik, s áthatja a hanghullámok rezgése a teremben. Na de mi történik
akkor, ha a koncertet felveszik, és a felvételt egy másik időben és egy másik teremben hallgatják meg – pont, mint ennek a CD-nek az esetében? Az még valóságos zongora? Vagy csak egy reprodukció, egy képmás? És amikor az ember egy zongora felvételeit „sample”-ként használja fel, és ezeket egy zon-
gora billentyűin keresztül játssza le – ez a digitális zongorák elve – az még valóságos zongora?
A megkülönböztetés annál nehezebb, minél több lépésre távolodunk a reprodukciós láncban az akusztikus eredetitől. Még akkor is, ha az ember a koncerten
szembeállít az akusztikus hanggal egy samplerezéssel reprodukált zongorahangot, adódnak pillanatok, amelyekben a kettő összekeverhető lesz, és elfelejtjük, hogy melyik a „valóságos” és melyik a „virtuális”. Máskor viszont hallható lesz a különbség, de ez is érdekes lehet, mint valamiféle „elidegenítés”
vagy „tükrözés”. Ezek a kapcsolódási pontok a való életünkre konkrét vonatkozással bírnak. Ott is különböző világokban és valóságsíkokban tartózkodunk.
Az internet virtuális világa, az egész világot átfogó mobilitás és kommunikáció a hétköznapi élet részévé váltak. Izgalmas a valóságnak ezeket a különböző
síkjait zeneileg felhasználni, mert ez arra is lehetőséget ad, hogy a hangszer hagyományos kereteit tovább tágítsuk. Különösen érdekes mindeközben,
ahogy mikrotonális terek nyílnak meg a „billentyűk között”.
Ennél a koncertfelvételnél, amely 2013 májusában készült a kölni LOFT-ban, az volt a cél, hogy egy nagy hangzási ívet feszítsek ki az egész koncerten át,
hogy a „virtuális” elemeket teljes mértékben és magától értetődően integráljam, és hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt az improvizációs
szabadság és a kompozíciós anyag között. Szólózongora koncertjeim számára megtaláltam azt a keretet, amelyben szembe tudok állítani egy lehetőleg
magas fokú rögtönzési szabadságot a kompozíciósan strukturált formákkal. Ennek az az alapelve, hogy a kompozíciók bármikor „elhagyhatóak”, amikor
egy erős improvizációs ötlet felmerül és új irányt idéz elő, vagy az improvizációk is betömörülhetnek és átformálódhatnak egy kvázi-kompozíciós struktúrába.
Ez adja meg a lehető legnagyobb fokú alkotói szabadságot és közeledést a kompozíció és az improvizáció között. A rögtönzés magában rejti az üresjárat
veszélyét, az ismétlését, a struktúra, a részlet és a mélység hiányáét. Határait elérve viszont segítheti a kompozíciót, hogy nagyobb konzekvenciával
haladjon tovább. A kompozíció ezzel szemben a rögzített formákban érhet el a legmesszebbre, amelyek az improvizációt spontán impulzusok által fel tudják oldani. Így termékenyíti meg egymást kölcsönösen ez a két zenei pólus.
Sweat, Keith Ridin' Solo 1 CD1:
Famous
Full Time Lover
Test Drive
Ridin' Solo
Genius Girl
Do Wrong Tonight
Hood Sex
It's All About You
I'm the One Yo..
Wright, Sandra Wounded Woman 1 LP1:
Wounded Woman
The Sha-La Bandit
I'm Not Strong Enough To Love You Again
I Come Running Back
Lovin' You, Lovin' Me..