Szerelmes virág

Megjelenés: 2008-11-17

1. Egy bokrétárul
2. Csak búbánat
3. Légy aranyalmám
4. Szerelem nélkül…
5. Szerelmes virág
6. Lelkemet szállotta meg
7. Arany ideim folyása
8. Minden állat
9. Három féle virág
10. Megfogott madár
11. Filibili szép madár
12. Tied leszek már
13. Ideje volna már
14. Téged óhajt az én szívem
15. Egy fertály óra

Lovász Irén: ének
Győri István: reneszánsz lant, barokk gitár
Szabó Zsolt: viola da gamba, fidula
Ágoston Béla: duda, fujara, furulya, kaval
Horváth Kornél: ütőhangszerek


Mivel abban a korban még élénk volt az átjárás a „crossover” népzene és műzene, falusi és városi, utcai és udvari, underground és hivatalos kultúra, népköltészet és műköltészet, a magyar és az érintkező kultúrák között, oda-vissza hatottak egymásra ezek a szintek, rétegek, stílusok. A mostani Reneszánsz Év kapcsán ezt a zene-, irodalom- és kultúrtörténeti folyamatot szeretnénk ismertebbé tenni. Közben a mai ember számára is szórakoztató, élvezhető formában adjuk elő a reneszánszkori udvarlás, szerelmi költészet mintáit. A mai fiatal célközönségnek is szól ez a zene, akiknél a modern szerelmi költészet már többnyire sms tömörségben és formában jelenik meg. A lemez alapját a magyar szerelmi költészet szájhagyományban, népdalainkban és a 16-18. század kéziratos énekeskönyvekben, kódexekben fennmaradt gyöngyszemei adják. Korabeli „slágerek”, népszerű és ma már kevésbé ismert dalok, valamint reneszánsz hangszeres táncok átiratai, feldolgozásai hangzanak el. A zenei előadás stílusa vállaltan természetes. Természetes énekhangon, igyekszik közel hozni a hallgatókhoz az archaikus szövegeket. A korabeli hangszerek, és pl. az ütőhangszeres játéktechnika teszik valóban varázslatossá az egyébként is könnyed, üde hangzó anyagot. Különös ínyencsége a lemeznek, hogy a török kultúrával való korabeli keveredés, valamint a zsidó folklórban megmaradt emlékeket is felidézünk. Korabeli török virágénekekből is előadunk török nyelvű párhuzamokat, valamint virágéneket héber nyelvű töredékekkel. Ezzel a magyarországi világzenének egy eddig aligha ismert korai megjelenésére is felhívhatjuk a figyelmet. A korabeli, méltóságteljes, elegáns húros hangszerekkel, a népi furulyák naiv bájával, filigránságával, a bőrdudák ősi erejével, és az archaikus ütőhangszerek virtuóz játéktechnikájával, sokszínségével igyekeztünk élővé tenni az egyébként is könnyed, üde régizenét. A lemez „crossover” jellegét a tudatosan választott kiváló zenészek is garantálják, akik a mai magyar népzene, régizene, és kisérleti jazz egymástól látszólag távol eső vidékeiről érkeztek. Ki-ki hozta saját tapasztalatát, tudását, tehetségét, kreativitását és egyéniségét, hogy életre keltsék, és fogyaszthatóvá, szórakoztatóvá tegyék ezt a többszáz éves zenei kultúrát. Ettől vált nagyon emberivé és maivá a régizenének és korabeli népzenének ez az új értelmezése.