Érdemes végig a hangerőgombon tartani a kezünket! Kezdjük egy kis tartalékkal, hogy legyen még hová hangosítani, mintha a hangulat fokozódásával egyre közelebb sodródnánk a színpad felé. Ez a lemez ugyanúgy működik, mint a Kerekes Band koncertjei: magával ránt, beszippant, egy ponton túl úgy érzed, mintha te is a zene része lennél; a ritmus, a dallam vezetni kezd, a külvilág eltűnik, együtt siklunk a zenekarral, a csúcspontok a sztratoszférán túl nyúlnak, Farkas Berci integet.
A Kerekes Band azt játssza, amit Jimi Hendrix csak megsejtett, amikor magyaros mintázatú ködmönében bevonult a rocktörténelembe, és ha még a kobozt is ismerte volna, sok zenekar ma bizonyosan nem Stratocasterrel állna ki a színpadra. A magyar népzene rockos arcáról mit sem sejtettünk a Kerekes Band felbukkanásáig, pedig ott volt az valahol, csak kellett a rátalálásához egy olyan mágus, aki frontemberként az erdélyi furulyával képes leszaggatni a fejünket. A moldvai, a gyimesi és más népi tánclépések, kulturális hagyományok elevenednek meg a ritmikában, a sajátos hangszerelésben és a felülmúlhatatlanul virtuóz előadásban.
Amikor egy zenekar eljut a koncertlemezig, vitán felül nagykorúvá válik. A Kerekes Band a lassan feledésbe merülő magyar vidék paraszti kultúráját emeli magasba a modernitás eszközeivel és annak eszményén keresztül. A merész kísérlet a koncertfelvétel tanúsága szerint működik: a táncház és a rockzene házassága, úgy látszik, felbonthatatlan.
        Végső Zoltán - zenekritikus
 

Csángó Boogie    04:42
14 Pengő    06:18
Jellyfish    06:45
Mádi Jancsi    07:08
Voodoo Csárda    04:10
Piros Fehér Zöld    03:33
Folklore Man    03:28
Alexander's Horse    03:04
Medina    07:41
Hazafelé    04:09
Cpt. Space Wolf    04:13
Ethno Funk    06:28
Mr. Hungary    07:39
Szantofer    08:14