Blues from Angelland CD

Megjelenés: 2019-11-15

Halper László 2019. novemberében megjelent lemezén a hazai jazz élet ismertebb zenészei közül nem egy szerepel. A listát böngészve már az első pillanattól tudhatjuk, hogy a kiváló minőség nem lehet kérdés.

A gitáros-zeneszerzőt aligha kell bárkinek is bemutatni, zenekarai közül ezen a lemezen most a quintet hallható több vendégzenésszel kiegészülve. A „Blues from Angelland” belső borítójáról megtudhatjuk, hogy az albumot Halper László az édesapjának ajánlja, aki egy igazi angyalföldi ember volt. Elmondja, hogy a csodálatos Budapest városában található egy kerület, amit Angyalföldnek hívnak. A gitáros gyerekkorában a kerület ismert volt a keményen dolgozó munkásokról, az öreg kocsmákról és a Vasas labdarúgó egyesületéről. Két kiváló gitáros született még itt: Radics Béla és Tátrai Tibor. Ezzel az albummal előttük is tiszteleg; ilyen kellemes felvezetés után pedig ideje elindítani a lejátszót.

Az első dal, a „Boxes” egy basszustémával indul, amihez előbb a gitár, majd a fúvósszekció is csatlakozik. Belekerülünk már az elejétől az album zenei világába, ami a fúziós jazz irányban mozog a blues és a rock műfajával vegyítve. Szakcsi Lakatos Béla játéka remekül illik a környezetbe, sokáig ő áll az előtérben, illetve megosztva a gitárral, ami később változik Halper László javára.

A „Wednesday” a második a sorban, amit a gitár egyedül kezd. Könnyedebb, latinos lüktetés találkozása a blues gitározással. Fekete István egy igen kellemes improvizációval rukkol elő itt.

Egy éles váltással követi ezt a dalt a „Tip Top Funk”, ami egy igazi funky nóta. Már az elejétől húz magával, és végig megtartja a jó hangulatot.

A nyugodtság képei jelennek meg hangok formájában a „Sydney Sunset”-ben a zeneszerző sokoldalúságát is bemutatva ezzel. Remekül szólnak a hangszerek együtt, békés hangulatot teremtenek a hallgatóban.

Apró lépésekkel haladunk tovább, a “Little Steps” az ötödik a sorban. Tempós, lendületes kezdés után szépen, fokozatosan épül fel a dal.

A teljes album dinamikáját is tekintve jó átvezetés a folytatáshoz, ami az “Old School Funk”. A korábbi funky hangzáshoz visz minket vissza, táncra késztetve ezzel mindenkit. Jó élmény hallgatni, hogy milyen változatos irányzatokban, hangulatokban mozognak a dalok és a zenészek is milyen magabiztosan működnek, vesznek részt ezeknek az állapotoknak a kifejtésében.

Kicsit újfent visszavesznek a tempóból a „Scottish Field”-del és teljesen átitatják a blues erejével az energiákat.

Egy rockosabb gitártémával nyit a “New Song”, amire később ráépül az egész zenekar. Egy nagyon jó gitárszóló is elhangzik, majd a fejezés után elérkezünk a címadó dalhoz.

Már a legelső pillanattól fogva nagyon blues, a lüktetés, a hangulat, minden úgy szól, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A zenészek hibátlanul hozzák végig a blues világát, érződik, hogy mindannyiuk számára otthonos a terep.

Az album utolsó előtti szerzeménye a „Silentium”, egy gyorsabb dal, ahol az elején jól ütközik a hangszerek ritmikai játéka. Mikor elérünk a szaxofon improvizációjához, már a korábbi blues hangzást felváltja a gyors tempójú swing.

A lemezt a „Somewhere, Sometime” zárja, egy akusztikus gitáros szerzemény. Kicsit mintha máshol és más időben játszódna ez a dal, újfent Halper László sokoldalúságára mutat rá. (Salvai Ádám)

Halper László – elektromos és akusztikus gitár
Kollmann Gábor – altszaxofon
Fekete István – trombita
Kosztyu Zsolt – basszusgitár
Sramkó János – dob

Vendégzenészek:
Eddie Gomez – bőgő (1, 2, 5, 10)
Randy Brecker – trombita (9)
Angus Bangus Thomas – basszusgitár (3)
Szakcsi Lakatos Béla – billentyűk (1)
Tony Lakatos – tenorszaxofon (3)
Horváth Kornél – ütőhangszerek (4)
Ric Toldon – ütőhangszerek (3, 6)
Solti János – dob (9)
Póka Egon – basszusgitár (9)
Lattmann Béla – basszusgitár (8)
Samu Enikő – hegedű (4, 11)
Jánosházi Péter – cselló (4, 11)

1. Boxes
2. Wednesday
3. Tip Top Funk
4. Sydney Sunset
5. Little Steps
6. Old School Funk
7. Scottish Field
8. New Song
9. Blues from Angelland
10. Silentium
11. Somewhere, Sometime