A Budapesten működő Göncölszekér együttes a kortárs, azon belül is a közép-európai, városi költészetet tette profilja meghatározó elemévé, s e tekintetben a versmegzenésítő együttesek között egyedinek számít. A ma élő költők verseiből élő zenét varázsol, a koncertjeiken fölbukkanó holt költők versei pedig maivá válnak előadásukban. Az együttes tagjai elszántak "a mai kor letapogatásában, a tipikus városi dalok interpretálásában", és közben szoros kapcsolatot tartanak fenn a kortárs kultúra áramlataival.
A kiválasztott versek egyik legfontosabb témája a városi élet és hangulata, ennek megfelelően a zeneileg változatos hangzásvilágot olyan tradíciók is formálják, mint a dzsessz, a sanzon, a blues.
Baló András Márton – ének, mandolin, harmonika, bendzsó, harangjáték Barthó Zoltán – ének, akusztikus basszusgitár Erdősi Péter – ének, gitárok, ukulele Fekete Dániel – ének, furulyák, koncertina
Közreműködnek: Harkányi László - ének, hegedű Kas Bence - dob, ütőhangszerek Balog Péter - zongora Nick Palmer - gitár Czeibert Edit - ének Weiszburg Zsuzsi - ének
1. Petri György: Egyszerű, dalszerű
2. Kovács András Ferenc: Árdeli szép tánc - Hódolat Weöres Sándornak
3. James Fenton: Semmi
4. Utassy József: Éjfél
5. Somlyó Zoltán: Mák
6. Oszip Mandelstam: Ó, te éj, gyógyíthatatlan
7. Néma lüktetés
8. Jules Supervielle: Immár, csönd-társaim
9. Tóth Krisztina: Visszhang
10. Salvatore Quasimodo: Szirmok közé alélt bimbózó-zsenge asszony
11. Ladányi Mihály: Nem szerettük soha
12. Tolnai Otto: Api a via appián
13. Kovács András Ferenc: Fattyúdal - "O ma jeunesse abandonnée" - Apollinaire
14. Áprily Lajos: Keresni fogsz
15. Kemény István: A titkos élet
16. Kántor Péter: Kikötő blues