Ugató

Megjelenés: 2010-10-13

Kiss Erzsi mintegy tíz éven keresztül dolgozott a kiemelkedő színházi és filmrendező Jeles Andrással. Innen eredeztethető a későbbiekben csak a zenekarra jellemző, másoktól karakteresen megkülönböztethető, szabad asszociációkkal teli szövegtelen énekszöveg, a „kisserzsinyelv”. Erzsi színházzal való találkozása meghatározó élménynek bizonyult. Szólóban és az együttessel kísérletező kísérőzenét készített filmekhez, tánc-, színházi, és bábelőadások számára is. Zenéjüket, zenéjét a többszólamú énektémák alapozták és alapozzák meg a mai napig.

Az Egy Kiss Erzsi Zene (1996) megalakulásával a polifónia hangszeres kíséretet kapott. Első hallásra sok mozzanatában úgy tűnik tradicionális népzenét idéz, de nem célja imitálni a világ egyetlen létező népének zenéjét sem, ezek a hatások mégis tetten érhetők Afrikától Alaszkáig, az arab világtól a bluesig. Az együttes változatos zeneisége akár a drum and bass-től a mondókákon, balladisztikus meséken keresztül a sanzonok világáig ér, vagy akár a rockosabb '70-es éveket idézi. A játékosság, a zenei ötletek, a humor nagy hangsúlyt kap. A nyelvtelenségen keresztül ez a közös szál, ez a kapocs a magyar közönség és a külföldi hallgatóság között. Szabad asszociációk, sok-sok érzelem, táncos ritmusok. Az elmúlt években az E.K.E.Z. megmutathatta magát a moszkvai, a brüsszeli közönségnek is. Többször koncerteztek már nagy sikerrel Lengyelorszában, rendszeres fellépői Csehország és Szlovákia fesztiváljainak, üde színfoltjai a külföldi klubéletnek is.

2010-ben rögzítette a zenekar az ötödik, „Ugató” című lemez anyagát. Az új szerzemények helyenként fúvós- és ütős szekcióval bővültek. Hallható csöppnyi metál, esztamos, „agyeldobós” ugatós-mulatós, sanzon csakis a jól bevált „francia nyelven”, zúzós-oroszos, magyaros-hegedűs, s meglepetésként egy Bëlga-feldolgozás (Csokidal), természetesen az eredeti szöveggel. Erzsi tehát először énekel magyarul saját zenekarában, virtuális nyelvét egy dal erejéig elhagyva. Megannyi stílusgyakorlat és játék, a már megszokott „énekes-nyelv” felszabadító, a végeredmény pedig képzeletgazdag, hangulatváltásokkal teli, lendületes, energikus munka. Két számból remix változat is készült, Deutsch Gábor (Anorganik), aki egyben a lemez maszterelését is végezte, és Tövisházi Ambrus értelmezték újra a dalokat. A lemezborítót Stark Attila (Kulo City) készítette Szász Marcell fotóinak felhasználásával. Az utóbbi két évben mindketten állandó társai a zenekarnak a vizuális megjelenítés frontján.