ZEA

Megjelenés: 2016-12-20

1. Togo (11:06)

2. Zea (9:40)

3. Legényes (5:42)

4. Amott legel (9:44)

5. Free (9:17)

6. Hazafelé (6:17)

7. Ereszkedő (14:48)

8. Futás Miska! (6:03)

Valamennyi darab Dresch Mihály szerzeménye, kivéve #2, 5 (Chris Potter),

és #1 (Ed Blackwell, hangszerelte Chris Potter)

Dresch Mihály – tenor- és szopránszaxofon, fuhun

Lukács Miklós– cimbalom

Hock Ernő – nagybőgő

Baló István – dob

Chris Potter – tenorszaxofon, basszusklarinét

Dresch Mihály a magyarországi etno-jazz irány legjelentősebb képviselője, és saját maga által választott útját illetően a végletekig

következetes. Még tanulmányait folytatta, amikor elindult azon az úton, melyről nem tért le soha, hogy jazz zenekarával a magyar és

Kárpát-medencei zenei gyökerekből táplálkozzon. Egyik oldalról John Coltrane, Johnny Griffin és Archie Shepp, másfelől Bartók Béla,

és Szabados György és a furulyázó erdélyi pásztor voltak példaképei. A kezdő lökést Dresch és generációja számára a magyar „szabad

zene”, a népzenei gondolkodást és a korabeli free jazzt egy új rendszerbe szintetizáló Szabados adta meg. Negyven évvel később,

miután az ő útjuk és a fiatalabbaké is már kibontakozott, tartják magukat az autentikus esztétikai minőséghez. Dresch következetes

művészi gyarapodásának szerencsés oldalhajtása egy új hangszer, a fuhun, amelyet a szaxofon és népi hangszerek keresztezésével

maga kísérletezett ki és szabadalmaztatott. A hangszert már ezen a koncerten is hallhatjuk.

Dresch útja szükségszerűen vezetett egy nagyon szorosan összefogott kvartett kialakításához is. Ebben a leghosszabb ideje fennálló

partneri viszony Baló István doboshoz fűzi, még Szabados zenekarában kapcsolódott először össze a pályájuk. Baló teljesen egyéni

soundja és képessége, hogy a ritmus mélyrétegeit és aszimmetriáit felfedje a hallgató előtt, egyszerűen nélkülözhetetlenné teszi

ebben a kvartettben. A jelenlegi felállás azáltal vált legalább annyira izgalmassá, mint az előző, hogy csatlakozott hihetetlenül ötlet- gazdag Lukács Miklós cimbalomművész. A zenekar legfiatalabb tagja az elképesztően odaadó bőgős Hock Ernő, aki ugyannyira otthon

van az avantgárd és az alternatív, meg számtalan egyéb stílusban.

Amikor Dresch egy szólóba belekezd, a figyelmes hallgató úgy érezheti, hogy olvassa, ahogy gondolkodik. A dallam kismadara

rázogatja a szárnyait, felnéz, és nekivág felfelé, de közben érzi maga alatt a mélység vonzását. Erdőkön és mezőkön vág át, mire

befejezi girbe-gurba útját. Dresch kétségtelenül perfekcionista, de sohasem ambicionálta, hogy bravúrokkal kápráztasson el bennünket.

Viszont szívesen állt össze olyan muzsikusokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, de bizonyos dolgokat másként csinálnak, mint ő.

Több a kontraszt, mint az azonosság Dresch és az amerikai világnagyság Chris Potter között, aki nem csak szaxofonon, hanem

basszusklarinéton is játszik. A két szaxofonos fokozatosan közeledik egymáshoz, de kisvártatva már nehéz elhinni, hogy ez az első

közös lemezük. Akkor barátkoztak össze, amikor Potterék ellátogattak Kisörspusztára, ahol nyaranta Dresch, Baló és mások kezdettől

fogva örömzenéltek, sok mindenkit vendégül láttak.

Potter maga a tökéletes vendég: nem beszél túl sokat, de nem is intézi el egy laza fejbólintással, amikor a házigazda mond neki

valamit. Potter elsajátította a magyar és Kárpát-medencei ritmusokat és harmóniákat, és kiderül, hogy neki is van rapszódia a lelke

mélyén. Elegánsan tölti ki azokat a kereteket, amelyeket Dresch népdalra emlékeztető szerzeményei nyújtanak. Duói a zenekarvezetővel

a rohanó lovaskocsin, aminek az érzetét a kvartett nyújtani képes, fantasztikus részeket eredményeznek, felelgetnek a szólókkal,

azután együtt haladnak tovább. Potter megmutatja, hogy miért is tartják nyilván a világ legjobb szaxofonosai között. Miközben az

indulat, a kíváncsiság és a száguldás (mint a zárószámban) Dresch és kvartettjének évtizedes és következetes munkájának az

eredményeként érezhető, ebbe ilyen simán, mindkét hangszerén bekapcsolódni, mind kísérő, mind szólista szerepben tündökölni,

ehhez egy Chris Potter kellett.

Zipernovszky Kornél