A „Hejszó”-val kezdődő lemez ezen az ösvényen indítja útjára a hallgatót, melynek érdekessége, hogy a régi ősi vallásból származó szövegek és dallamtöredékek fonódnak össze a keresztény hagyománnyal. A farsangi témájú „Böjtelő” és a négyszólamú kórusművé árdolgozott nagyböjti népéneken, a „Keresztút”-on keresztül jutunk el Krisztus feltámadásához és a természet újjászületését jelképező „Tavaszi szelek”-ig. A fiatalság, a tettrekész erő, az élet küzdelmeihez és viszontagságainak elviseléséhez szükséges energiák öltenek testet a gyimesi „Huszáros”-ban. A kora nyári esték illatában egyszerre érezzük a „Pünkösdi rózsát” és a hőn áhított szerelmet. A nyári hónapok egészen a „Menyekező”-ig kalauzolnak el bennünket, így jutunk el a szimbolikusan 9. hónapra megszülető „Dzsermek”-ig. Ahogy előrehaladunk az őszben, úgy fordul a tematika az elmúlásba, rajta keresztül válunk szimbolikusan öregedő testünk rabjává, melyet a „Kövecses víz” és a „Hosszú útnak pora” testesít meg. Lemezünk pozitív záróakkordja az elmúlásból újjászülető remény, a „Világnak világa.