"Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete. De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél."
"Már nem várok semmit az Élettől, hiszen annyi mindent kaptam tőle, csak remélek még ezt-azt. Szeretném, ha lenne egy egészen pici kiskutyám, akinek lenne egy csöndes sarka egy ódon vidéki kúria üvegezett téli kertjében..." (Varnus Xavér)