Somewhere

Relase date: 2013-05-16

Keith Jarrett - Gary Peacock - Jack DeJohnette Somewhere CD

1 Deep Space/Solar Jack DeJohnette / Keith Jarrett / Gary Peacock / Keith Jarrett Trio
2 Stars Fell on Alabama Jack DeJohnette / Keith Jarrett / Gary Peacock / Keith Jarrett Trio
3 Between the Devil and the Deep Blue Sea Jack DeJohnette / Keith Jarrett / Gary Peacock / Keith Jarrett Trio
4 Somewhere/Everywhere Jack DeJohnette / Keith Jarrett / Gary Peacock / Keith Jarrett Trio
5 Tonight Jack DeJohnette / Keith Jarrett / Gary Peacock / Keith Jarrett Trio
6 I Thought About You Jack DeJohnette / Keith Jarrett / Gary Peacock / Keith Jarrett Trio

„Ha már bele van táplálva a testedbe egy kis zene, miért ne játszanád el?” – Keith Jarrett

Mindaddig meglepő, hogy a lélek helyett a testet említi Keith Jarrett (zongora), amíg valaki el nem megy egy koncertjére vagy meg nem néz egy videofelvételt a jazz zongorázás egyik legnagyobb élő legendájáról és nem szembesül a mozgásában megnyilvánuló kényszerrel, amelynek minden eleme a létrehozandó hangokra irányul.

A Keith Jarrett Trio új korongján közvetlenül a hangokkal kerülünk kapcsolatba, amelynek nyitánya kezdetben egy szabadnak tűnő zongora-improvizációból fokozatosan Miles Davis „Solar”-jának dallamaiba hajlik, hogy amikor Gary Peacock (nagybőgő) és Jack DeJohnette (dobok) is beszállnak rögtön egy dekonstruktív, szubdomináns kíséretbe ágyazott nagybőgő szóló jelezze, hogy miért jelenik meg ismét a ’89-es Tribute korongokon már egyszer kiadott téma újabb feldolgozása, a sokszor csak nemes egyszerűséggel „The Trio”-nak titulált muzsikusok előadásában.

„Amikor benne vagyunk egy dalban, bármit képesek vagyunk belőle létrehozni.” – Keith Jarrett

Az új korong, a svájci Luzernban 2009 júliusában rögzített felvételei ismét arról tanúskodnak, hogy ezek a muzsikosok valóban képesek a kompozíciókban rejlő végtelen lehetőségek sorának bármelyikét aktualizálni, mindezt természetesen a csak rájuk jellemző összeszokottság dinamikájával. Akiket ez a már önmagában páratlan tény még nem örvendeztetne meg, azoknak is számos meglepetést tartogat az album: a két Leonard Bernstein kompozíció, méghozzá mindkettő a West Side Story-ból, egészen új lendületet ad a triónak. A lemez címadó szerzeménye, a „Somewhere”, egyben az album központi témájává is válik az „Everywhere”-nek keresztelt improvizáció kiegészítés által. Jarrett balkéz játéka roppant friss, az improvizatív coda is voltaképpen a harmóniaszerkezet értelmezése körül forog, mindössze két akkorddal. Jack DeJohnette és Gary Peacock pedig már nem először hármuk együttműködésének hosszú története során, mindvégig egyként rezdülnek barátjukkal, és mintegy hangszereiken keresztül visszatükrözvén őt, maguk is hangjegyekből álló fluiditással mozognak, azaz játszanak. A „Tonight” mindenkinek ismerős melódiája pedig szinte robban, a feszes tempóból fakadó lüktetéssel hatalmas energiák szabadulnak fel, mind a felvételen, mind pedig a hallgatóban.

„A Jazz csak úgy ott van, aztán hirtelen eltűnik. Előfordul. Neked is jelen kell lenned, hogy átéld. Ennyire egyszerű.” – Keith Jarrett

A kiváló minőségben rögzített hangfelvételnek köszönhetően ennek az estének a hangjai nem vesztek csak úgy el, mint ahogyan a trió zenei kreativitása is kifogyhatatlannak tűnik, amelynek köszönhetően ismét maradandót alkottak.

Németh Attila
Ekultúra.hu

********************************************************************************************************************************

A Keith Jarrett-Gary Peacock-Jack DeJohnette triót minden túlzás nélkül a jazztörténelem egyik legmeghatározóbb zenei formációjának nevezhetjük. A fáma szerint a német lemezcég, az ECM Records motorjának számító Manfred Eicher javaslatára állt össze először a három kiváló muzsikus a ’80-as évek elején.
Azt, hogy milyen zseniálisnak bizonyult Eicher megérzése, jól mutatja a zenekar máig töretlen népszerűsége és az a számos album, ami az elmúlt három évtized alatt készült. 1983 és 2002 között folyamatosan kerültek a piacra újabb és újabb korongok (volt olyan év, amikor egymás után több is). A 2002-es ’Up for it’ címet viselő korong után nagy csend volt a trió körül. Egy évtizedet kellett várni arra, hogy a csapat egy új kiadvánnyal kedveskedjen a jazzrajongóknak. Habár a Somewhere címre hallgató album anyagát már 2009 nyarán rögzítették (élőben), Luzern-ben az anyag a végleges, lemezes formáját csak az idei évben nyerte el.

A repertoárban 6 kompozíció kapott helyet, de, ez a szám ne tévesszen meg senkit, hiszen ez a formáció „nem ismeri a 3-4 perces” műveket. A lemez bő egy órányi hallgatni valót kínál a vele ismerkedőknek. A változatos kínálatban Jarrett saját szerzeményei (aDeep Space és az Everywhere) mellett a klasszikusoknak számító tételeké a főszerep. Hallható pl. Miles Davis Solar-ja éppúgy, mintSomewhere és a Tonight Bernstein West Side Story-jából.
A lemezt hallgatva érezhető, hogy a trió tagjai ismét magasra tették önmaguk elé a lécet és a védjegyüknek számító profizmussal teljesítették is ezt a „szintet”.
Czékus Mihály