A pop- és rockzene hangszeres eszközeivel, de annak dalformára épülő hagyományos struktúrájával szakítva, a modern elektronikus tánczenén felbuzdulva és a 90-es évek pszihedelikus zenei színterének virágzásán felbátorodva született meg 1996-ban a colorStar. A cél egy műfajokon felülemelkedő, saját zenei formanyelv és munkamódszer kialakítása volt. Az elektronikus zenére épülő partykultúra és annak valamiféleképpen ősének tekinthető pszihedelikus-rock izgalmas fúziós lehetőségei és egy ma már kezdetlegesnek számító dobgép megvásárlása jelentette a kiindulópontot a kísérletezés elkezdéséhez. A colorStar kezdetben hosszan ívelő folyamatokat hozott létre, amiben az itt-ott felbukkanó ének, vagy bármilyen effektezett emberi hang a közös improvizációkra épülő kollektív zeneszerzés folyamatában csak mellérendelt elemként jelent meg, néhol csak fűszerként, néhol meg az adott hangulatot további asszociációs lehetőségekkel gazdagítva. A colorStar-módszer alakulásával ezek az alapvetően nonverbális énektémák némi nyelvészeti-utómunkával számos esetben kezdték hagyományos dalnak álcázni magukat.